Thaiföld egyik, ha nem a legszebb szigetét pipáltuk ki az imént, és bár elég volt az ott töltött hat nap, csakugyan hiányzik a kis sziget. Következő állomás: Phuket.
Phi Phi-ről elég egyszerűen, egy hajóval el lehet jutni Phuketbe. A hajójegyet mi még Krabin 500 bahtért vettük, ami hiba volt. A szigeten 300-350 bahtba került ugyanez a jegy egy irányba.
A Rassada kikötőbe érkeztünk, ahonnan a hajócég által nyújtott (elég drága) minibusszal kicsivel több, mint egy óra alatt oda is értünk a hotelünkhöz, a Patong tengerpartra. Remek választás volt, ez a szoba 10 euróba került éjszakánként, ami egy ilyen minőségű szobáért igen jó ár.
Szokásos rutinkör – lepakoltunk, összeszedtük magunkat – után indultunk is szétnézni, hova is jöttünk. A tengerpart 15 perc sétára volt, így azt céloztuk meg legelőször. Így előre megjegyzem: Phuket nem tett nagy benyomást ránk. A tengerpart nem volt rossz, viszont egy hétnyi kényeztetés után, amit a Phi Phi tengerpartok nyújtottak számunkra, csalódás volt. Viszont a naplemente kicsit javított az összképen.
Egy olyan szigeten töltöttünk el hat napot, amelyen bőven elég lett volna három nap is. Phuket rendkívül jó szórakozási lehetőségeket nyújtó hely, természetesen annak, aki azért jön ide. Viszont jönnek ide másért is az emberek. Megszámlálhatatlanul sok friss kapcsolatot véltünk felfedezni a hat nap alatt, főleg az idősebb európai (értem fehér, nem biztos európai), illetve a helyi fiatal csajok – nők között. Valamit valamiért.
Az utcai ételek ár-érték arányáról mindent elmond az, hogy legtöbbször a BigC nevezetű szupermarketben kaptunk elérhető áron kajákat, az utcán sokszor elfogadhatatlanul nagy árakat kérnek gyenge, kis mennyiségű falatokért. Volt lehetőségünk kipróbálni a duriánt, amivel már Ázsiába érkezésünk óta szemezgetünk. Ahhoz képest, hogy gyümölcs, az ára elég borsos, ennek ellenére is sort kerítettünk rá. Hát, nem rossz, de egyszer elég volt. Puha, mentolos, nagyon erős a szaga, olyannyira erős, hogy majdnem minden buszról, illetve szállodából ki van tiltva.
Van tömegközlekedés Phuketben, ami a jótól messze áll, de elfogadható. 30 bahtba (0.8 euróba) kerül a buszjegy Patong tengerpartról a városba, óránként egyszer jár a busz, ami kényelmesnek mondható, ha nincs agyonzsúfolva. Jelzett buszmegállók nincsenek, viszont bármikor le lehet inteni a buszt. A busz típusától függ, hogy van-e jegyszedő, ha kisebb a busz, akkor a sofőr áll meg félúton és szedi össze a pénzt.
A belváros tetszett. Sokkal jobban tetszett, mint Patong. Kicsit hasonlít Penanghoz (Malajzia), az óvárosával, a színes házakkal, valamint a falfestményekkel. Kaja szempontjából nincs tökély, de azért lehet jó áron (50-60 baht – 1.30 euró) találni fenséges kajákat. Hosszú keresgélés után kaptam suki levest, ami kimondottan a kedvenc ázsiai ételem. Továbbá a thai tea, amit mindenképp kötelező kipróbálni, ha valaki Thaiföldre jön. Nagyon édes, kifejezetten jellegzetes, erős íze van.
Mint már említést tettem róla, Phuket belvárosa egy pozitív csalódás volt, tiszta, rendezett, a kajaárak sokkal elfogadhatóbbak, mint a tengerpart mellett, bár sok egyforma utca van, bőven el lehet tölteni itt egy, vagy akár két napot is. Második alkalommal, mikor bejöttünk a városba, sort kerítettünk a phuketi kilátóra. A buszmegállótól valamivel kevesebb, mint egy órába telt felérni, egy nyugodt, kellemes, nem megerőltető séta után. Vasárnap volt, viszont eleinte senki sem volt rajtunk, illetve a különböző árusokon kívül fent. Mindenképp megért egy délelőttöt.
Utolsó előtti estét a tengerparton töltöttük, én nem akartam úgy elmenni Thaiföldről, hogy nem fürödtem Phuketben. Nem is megyek úgy el, hisz fürödtem a sok döglött hallal, abban az elképesztően mocskos vízben. Nem bántam meg, de nem voltam elragadtatva tőle. Nagyon remélem, hogy nem volt, és nem is lesz olyan turista, aki eljön Thaiföldre Phuketért, és nem megy át Phi Phire. Amikor az ember a Thaiföldi tengerpartokról beszél, akkor bizony nem a phuketire, hanem a mellette alig két órára fekvő Phi Phi partokra gondol.
Utolsó nap a hotelből való kijelentkezés után a reptér fele vettük az irányt, abban a reményben, hogy sok repülőt látunk majd landolni, hisz a világ egyik legjobb “repülő néző helyén” vagyunk. Sajnos a számításaink nem jöttek be, alig fél órával érkezésünk előtt megfordult a szélirány, és a repülők a kifutópálya másik felén landoltak, a mi felünkön pedig csak felszálltak. Nagyon nagy kár érte, valamint azért a 200 baht (5.2 euró) belépőért, amit volt képük elkérni egy szennyezett, mocskos „nemzeti parkért”. Maga a tengerpart az remek és tényleg látványos volt.
A repülőnk csak este, 21:10-kor volt. Addig a parton ütöttük el az időt, majd naplemente után elindultunk a reptér fele, 45 perc séta után meg is érkeztünk. Hosszú út várt ránk. Először is visszarepültünk kicsivel több, mint egy óra alatt Kuala Lumpurba, ahol a reptéren töltöttük az éjszakát, majd 11:20-kor felülültünk az Airasia egyik gyönyörűségre (Airbus A330), ami öt óra alatt elrepített egészen Nepálig. Ami biztos Nepállal kapcsolatban, az az, hogy itt egy teljesen más élményben lesz részünk, mint bárhol máshol eddig Ázsiában, sokkal autentikusabb, valamint mélyebb belátást fogunk kapni a hagyományokba, szokásokba, valamint a helyi emberek életébe. Ezekkel az élményekkel jelentkezek legközelebb!
Most megyek.
Most megyek 