Itt vagyunk nem csak Thaiföld, hanem a világ egyik leghíresebb tengerpartján. Kristálytiszta víz, hegyek, fehér homok, hőség, fából készült csónakok – Üdv Phi Phi szigetén!
Koh Samuiról elég változatos úton jöttünk el idáig. Nem volt hosszú, 8 óra út alatt három különböző busszal és két hajóval sikerült átjönni erre a kis, de csodálatos szigetre. A hajóút remek volt, a tenger valahogy teljesen más, mint máshol. Phi Phihez közeledve pedig még jellegzetesebb a színe.
Még mielőtt kikötnénk, pár adat: A Krabi tartományhoz tartozó Phi Phi több sziget összessége, ezek a közül a két legnagyobb Phi Phi Don, valamint PP Lee. Az előző a legnépesebb, az a fősziget, viszont az utóbbinak a strandjait is rengetegen látogatják. A sziget turizmusát a 2000-ben forgatott, a “The Beach” (A part) című film lendítette fel. Ezután özönlöttek az emberek ide, de sajnos 2004-ben az indiai-óceáni cunami letarolta a szigetet, amit azóta sikerült javarészt helyreállítani, továbbá különböző menekülési útvonalakat létrehozni.
Miután kikötöttünk, kifizettük a 20 baht (0.4 euró) belépőt, majd nekiláttunk megkeresni a szállásunkat. Nem volt nehéz, hisz a PP Don-on található város maximum 25 perc alatt bejárható. Utak nincsenek, csak járdák, így se kocsi, se robogó nem igazán lelhető fel a városban (azon kívül láttunk párat, de számuk elhanyagolható). Vannak ilyen poggyászcipelők, akik berakják a szekerükbe a turisták cuccait, majd a hoteljükhöz viszik őket. Na, mi nem vettük őket igénybe.
Kikötés után maximum 20 percre a szállásunkon is voltunk. Sikerült egy nagyon jót foglalni, bár nagyon meredek és hosszú út vezetett fel ehhez a bungalóhoz:
Lepakoltunk, összeszedtük kicsit magunkat, majd elindultunk felfedezni azt a helyet, amelyről már annyi nyálcsorgató képet láttunk. Mint amiről már említést tettem, nincsenek utak a városban, csak egy járdahálózat, amelynek két felén természetesen üzletek, éttermek, árusok, valamint túraügynökök sokaságát találjuk. Az árak itt még magasabbak, mint Koh Samuin voltak, ha pedig Bangkokhoz mérjük, duplája minden, de még így is olcsó európai szemmel.
Mire kiértünk a tengerpartra már kezdett lemenni a nap, ami így pompás látványt nyújtott.
A második nap nem sokat tétlenkedtünk, reggeli után nekilendültünk felfedezni a szigetet. A part mentén mentünk, de itt a tengerpartok nem összefüggőek, így sokszor az erdőkön keresztül vezetett az út a következő tengerpartra. Közel egy óra után megtaláltuk Kinga kedvencét, a “kicsi tengerpartot”. Ezután átmentünk a sziget keleti felén található Loh Moo Dee Beachre, ami kicsi csalódást okozott. Másfél órába telt, amíg átértünk hatalmas emelkedőkön eltévedve, és kaptunk egy szemetes tengerpartot. Nem volt rossz, de jobbra számítottunk, közben pedig még az időjárás is kezdett elromlani.
10 percet töltöttünk el ezen a tengerparton, majd indultunk is vissza. Hazafele egy másik utat választottunk, amely a kilátóponton keresztül vezetett. Szerencsére nem esett, bár be volt borulva. Ismételten egy órát barangoltunk kisebb utakon, ösvényeken, mire megérkeztünk. A viewpont-nál 30 baht volt a belépő, viszont a kilátás mesés volt. Nemsokára az eső is eleredt.
Hazafele beugrottunk abba az étterembe, ami a törzshelyünkké vált, ahol sikerült megtalálnom a kedvenc ázsiai ételemet, a suki levest.
Phi Phin összesen két szállásunk volt, három éjszaka a bungalóban, három éjszaka pedig egy másik kisebb vendégházban. Erre azért volt szükség, mert a bungalós nagyon tetszett, csak hétvégén az ára duplája volt, mint hétköznap, így inkább hétköznap voltunk ott, hétvégén pedig választottunk egy másikat, jóval olcsóbban.
Átköltözés után ott a szállásunkon foglaltunk egy napi túrát kedvezményes áron. 500 bahtért (13 euró) következő nap egy nagyon jó hajótúrán vettünk részt. Reggel a hotelünktől elkísértek a tradicionális “hosszú farkú” hajónkig, ami egész nap vitt ide-oda a szigetek, látványosságok között.
Első állomásunk egy búvárpipázó (sznorkelező) hely volt, ami hatalmas élményt nyújtott. Fél óránk volt a vízben, ezalatt pedig a halak csak úgy özönlöttek ránk, főleg mikor etették őket a hajóról. A pipafelszerelés is nagyon komoly volt. Remek pillanatokkal gazdagodva indulhattunk is tovább a Bamboo szigetre, amely a kristálytiszta vízével, nagy területen elterülő fehér homokjával hamar rabjává ejtett.
Ezután kaptunk egy nagyon szerény ebédet, amely benne volt a túra árában, majd indultunk is tovább a Majom partra. Ott az embertömegen kívül volt pár majom, aki pedig eddig már találkozott velük, annak összességében nem nagy élmény. Ezután következett a Pileh lagúna, amely szintén ámulatba ejtő. Ott volt lehetőségünk fürödni, de a víz sem volt tiszta, majd miután másodszor harapott meg valami a víz alatt, nem volt már annyira érdekes. Viszont a látvány az magáért beszél. Ezután pedig következhetett a híres Maya bay, ahol a “The Beach”-et forgatták Leonardo DiCaprioval. Az út oda egy kaland volt, belekerültünk egy kisebb viharba, számomra mindenképp jó emlék marad, szeretem a viharokat, na meg ezt átélni egy kicsi fahajóban. A Maya Bay-ben egy órát töltöttünk.
Ezután sznorkelingeztünk kicsit, majd sötétedés után kipróbálhattuk az úszást világító planktonokkal. A nap remek volt, adhattak volna több kaját az tény, ennek ellenére is meg voltunk elégedve a túrával.
Koh Samui kutyákkal volt, Phi Phi pedig macskákkal van teli. Találni belőlük elég sok különleges példányt, majdnem minden üzletnek, étteremnek és árusnak van egy (ha nem több) saját macskája. A város önmagában elég tiszta, bár tegnap nem sokkal mellettem lépett bele valaki egy törött üvegbe és vágta mélyen meg a talpát.
Az utcák a poggyászcipelők “pii pii pii”-je, valamint a taxihajók “kapitányai” által kiabált “boat boat boat boat”-tól hangosak. Hangulatos kisváros, világszínvonalú tengerpartokkal körbevéve. Apropó taxihajók, van lehetőség privátban bérelni őket túrákra is, az árak elég borsosak, talán ennek is betudható az a sok munkanélküli “kapitány”. Két személynek 3 órára 1500 baht (40 euró). A csoportos hajókirándulások 400 bahttól kezdődnek, bár majdnem mindegyikhez még hozzájön 400 baht “belépődíj” a szigetekre, amelyet csak egyszer kell fizetni és érvényes az egészre.
Utolsó nap még egy kis barátra is szert tettünk, aki sokféleképpen megpróbált végezni velünk.
Ámulatba ejtett ez a sziget, viszont mindketten egyetértünk Kingával abban, hogy egy hét elég ide. Hat csodálatos napot töltöttünk el ebben a földi paradicsomban, itt az ideje továbblépni.
Most megyek, viszlát legközelebb, ugyancsak Thaiföldről!
Most megyek 