Bangkok után Koh Samuit vettük célba, nem halogattuk tovább felfedezni azokat a híres thaiföldi tengerpartokat.
Bangkoktól egészen Surat Thani-ig mentünk, viszont élményekkel gazdagodtunk az út alatt. Legelőször a személyzet “keltette fel a figyelmünket”, hisz olyan stewardess nők voltak, akik férfiak. Női miniruhában, férfi jellegzetességekkel tündöklő kiszolgálók először viccesnek tűntek, de aztán már-már ijesztőnek. Nincs gond velük, ez itt természetes. De jól el lehet szórakozni azzal, hogy találgatjuk vajon akkor most ki nő, és ki férfi, de általában azért látszik ha valaki “nem az, aminek látszik”.
Remek busz volt, hatalmas, majdnem egészen hátradönthető fotelek voltak, amik még masszíroztak is. Előttünk pedig egy tabletszerűség, ami többfajta szórakozási lehetőséget nyújtott. Emellett még kaptunk vizet, kólát, rágcsálnivalókat, törlőkendőt, kv-t, valamint még egy vacsora is benne lett volna az éjjel közepén, ha valahova nem raktuk volna el a jegyünket úgy, hogy ne kapjuk meg.
A közel 14 órás buszozás után megérkeztünk Surat Thani-ba, ahol hajóra váltottunk, majd másfél óra után kikötöttünk Koh Samuin.
A szállásunk a sziget másik felén volt, ezért választanunk kellett a különböző utazási módok között: méregdrága taxi, drága busz, olcsó, de kényelmetlen (főleg nagy csomagokkal) motorbérlés, motortaxi vagy egy ilyen platós kocsi. Az utóbbira esett a választás 100-100 bahtért (2.5 euróért) cserébe jó pár ladyboy társaságában eljutottunk a bungalónkhoz.
Első nap természetesen csak sétálgattunk a szállásunk körül, ami a Lamai tengerpart mellett volt 4 percre. És akkor itt megragadnám a lehetőséget, hogy felhívjam a figyelmet arra, amiről a legtöbb utazási iroda, Thaiföldet népszerűsítő szórólap nem beszél, pedig elég komoly probléma: kockamedúza.
Az elmúlt évek folyamán sokan haltak már meg a csípése miatt Thaiföld különböző szigetein, köztük legtöbben itt, Koh Samuin. Az ország nem akar több pénzt befektetni ennek a problémának a megoldásába, pedig Thaiföld turizmusa is veszélybe kerülhet emiatt. Ezek a kockamedúzák a felmelegedés, valamint a tengerek szennyezettsége miatt sokszor a part mellett tanyáznak apróbb halakra vadászva, és akarva akaratlanul is belebotolhat egy ember, akinek ez életébe kerülhet, öt perc alatt képes az állat végezni vele. A part menti éttermek, szállodák személyzete már kapott némi felvilágosítást, hogy mi a teendő csípés esetén, viszont sajnos sokszor ez nem elég. Nem húznám itt tovább a szót, a lényeg az, ha valakit megcsíp, akkor annak a helyét ecettel kell locsolni fél percig, majd utána leszedni a rajta maradt csápokat. Szükség esetén újraélesztést végezni, de minden csípés esetén azonnal mentőt kell hívni.
A Lamai- illetve a Chaweng tengerparton felszereltek már egy hálót, ami közel 100 négyzetmétert véd.
Koh Samui tengerpartjai lenyűgözőek, fehér homokkal, kristálytiszta vízzel, széleskörű vízisport lehetőségekkel. Nem zsúfolt, valószínű ez betudható annak, hogy október nem épp főszezon. Az időjárás viszonylag jó volt négy napunk alatt, nem befolyásolta egy programunkat sem. Az árakról annyit, hogy itt jóval magasabbak, mint a fővárosban, valamint rengeteg kóbor kutya keseríti meg az itt élők és az ide látogatók életét.
A középső két nap béreltünk egy robogót, ami messze a legköltséghatékonyabb módja az utazásnak ezen a nem túl kicsi, de nem is túl nagy szigeten. 45 perc alatt bárhova el lehet jutni. Robogó bérlés némi alkudozás után 350 bahtba (9 euróba) került két napra. Üzemanyagra mindössze 1.5 eurót költöttünk. Az első, amit célba vettünk az a Big Buddha, ami még ennyi kambodzsai “nagy Buddha” után is jó látványt nyújt. Számomra igaz, a felette alig száz méterrel elhaladó repülők adták meg az igazi élményt.
Hazafele még beugrottunk egy vízeséshez, ami az elmúlt napok szárazsága miatt nem volt túl erős, de így is megérte. A visszafele úton a kíváncsiság felfele vezetett egy nagyon meredek úton, nem tudtuk merre megy, de mentünk felfele, hátha van ott valami jó. Volt is.
Ilyen úton mentünk hazafele.
Másnap reggel Kinga is betekintést nyert a robogóvezetés rejtelmeibe, de azért nem ültem volna fel mögé. A második napot egy igazán különleges hellyel kezdtük, ami egyszerre vicces és érdekes. Vajon mért hívják ezt a két követ Nagypapának és Nagymamának?
Másodiknak pont úgy, mint előző nap, egy vízesést választottunk, bár nem gondoltuk, hogy ilyen jó élményekkel fogunk eljönni onnan. Ahogy megérkeztünk és leparkoltuk a robogót (20 baht parkolási díj) megpillantottunk a kerten túl két elefántot, egy kicsit és egy nagyobbat. Annak ellenére, hogy meg voltak kötve, nagyon barátságosak voltak, oda dugták az ormányukat, hogy simogassuk – eleinte. Utána már csak akkor voltak képesek erre, ha ételt nyújtottunk. Fél óra csodálkozás után végül csak átmentünk a vízeséshez, ami az előző napihoz képest nagyságrendekkel jobb volt. A délutánt a remek időjárásnak köszönhetően a Chaweng tengerparton töltöttük.
Mielőtt még visszavittük a robogót, megálltunk egy kilátónál, ahol áttekintettük, hogy hol is jártunk az elmúlt két nap.
Utolsó napot lazára fogtuk, csak elvoltunk a közeli Lamai tengerparton. Pont olyan, mint a képeken, ha nem szebb. Így töltöttük el ezt a négy napot Thaiföld egyik leghíresebb szigetén. Most pedig, hogy már jártunk az “egyik leghíresebb szigeten” itt az ideje áthajózni a leghíresebbre.
Most megyek, onnan jelentkezek. Viszlát legközelebb!
Most megyek 