Nemrég búcsúztunk el Kambodzsától, most pedig itt állunk a dugó közepén Bangkokban. Ilyen volt a négy napunk a thai fővárosban.
Siem Reap-ből reggel 8-kor indultunk egy nagyon vagány busszal Bangkokba. Az út kb. 10 órás volt, 11 euróba került. Direkt busz volt, nem kellett cserélnünk, a határnál minden rendben ment, ingyen meg is kaptuk a három hónapos vízumunkat, amit szintén nem fogunk kitölteni, de azért itt leszünk pár hétig.
Érkezésünk nem volt zökkenőmentes, elég messze rakott le a buszunk a szállásunktól, ami azt eredményezte, hogy metróval, majd taxival értük végül oda. Itt először találkoztunk olyannal, hogy a hivatalos taxi olcsóbb legyen, mint az Uber vagy a Grab, ugyanis eddig mindenhol ez a kettő bizonyult költségkímélőbb megoldásnak.
Miután elfoglaltuk a szállásunkat majdnem két órával a megbeszélt időpont után, szétnéztünk kicsit a környéken kaja után kutatva.
Ez az este csak bevezető volt Bangkok fantasztikus felhozatalában ételek terén. A városról őszintén sokat nem tudok mondani. Hatalmas város, még nagyobb dugókkal, máshol eddig csak a forgalom volt nagy, itt pedig félórás dugók vannak. A buszok kiszámíthatatlanok -velük utaztuk a legtöbbet-, de legalább nagyon jó árban vannak. Egy buszjegy 6-13 baht között mozog, ami 0.15-0.31 euró. Nincs légkondi a buszokon, nagyon régimódiak, viszont legalább van TV, amin Bhumibol Aduljadedzsról, az egy éve meghalt királyról szólnak a műsorok.
Bhumibol Aduljadedzs a világ leghosszabb ideje hatalmon lévő királya és egyben a világ második legidősebb hivatalban lévő uralkodója volt, itt Thaiföldön félistenként tekintenek rá. Az egész város tele van az ő képeivel, emlékeivel, messziről is látszik, hogy mennyire szerették és tisztelték királyukat a thaiok.
Négy napot volt szerencsénk eltölteni a városban. Annak ellenére, hogy a város tele van szebbnél szebb templomokkal, mi nem erre helyeztünk a hangsúlyt, Angkor-ban kitemplomoztuk magunkat. Természetesen úton-útfélen is belebotlik az ember templomokba ha a thai fővárosban jár, pár jelentősebb közülük: Wat Phra Kaew, Wat Pho, vagy Wat Arun.
Mi, mint már mondtam, nem fizettünk be egybe sem, viszont aki itt kezdi délkelet-ázsiai utazását vagy csak ebbe a városba jön, annak kötelező látványosságok.
A mi energiánkat (már ami maradt napi egy-két óra buszvárás, valamint másfél óra dugó után) minden egyes nap inkább a jobbnál jobb kaják megtalálására helyeztük. Ha valahol megéri rászánni több napot is a gasztronómiára, akkor ez az a város. Bangkok az utcai kaja fővárosa, a megszokottnál is több utcai kicsi étkezdével. Az árak elfogadhatóak, 1-1.5 euró környékén szinte bármilyen ételt meg lehet kapni. Sajnos ez nem lesz sokáig, hisz betiltott a város mindenféle standot, legyen az étel, ruhanemű, 2017 végére teljesen meg fog szűnni minden utcai árusítás.
Rengeteg kaját megkóstoltunk, egyiket még be se fejeztük, az út másik oldalán már ki is szemeltük a következőt. A felhozatal hatalmas, sokszínű és meg nem unható. Nyilván ez minden ázsiai országra igaz, hogy ha oda megyünk, ne együnk nyugati ételeket, egyrészt mert nagyon drága, másrészt pedig a minősége messze elmarad a megszokottól, viszont aki ide jön, annak egyenesen tilos meg ne kóstolnia ezeket az ínyencségeket.
A higiénia elmaradni látszik az otthonihoz képest az tény. Viszont az ízek, valamint az odaadás, ahogyan az az étel készül a szemed előtt, előre kárpótol, és lesz, ami lesz alapon úgy is megeszed. Nekünk egy-két (nem több) kisebb hasfájásnál nem volt gondunk egész ázsiai utazásunk során, pedig elég sok furcsa helyen ettünk már.
Az édességek külön megérdemelnek egy pár szót. Fantasztikusak! Sok közülük nem egyenesen édes, hanem sós is. Nagyon megéri már csak ezekért is eljönni ide, leírhatatlanul finomak. Jó, lehet most azért vagyok ilyen lelkes, mert itt lenne az ideje az ebédnek, viszont tényleg fenségesek.
Bangkoki tartózkodásunk alatt volt szerencsénk kipróbálni majdnem minden tömegközlekedési eszközt, bár mi inkább buszoztunk. Van egy nagyon modern, föld feletti vonat, aminek az ára 1 euró körül mozog, persze függ az útvonaltól. Kipróbáltuk a városi hajót is, ami hihetetlenül effektív ebben a dugóval teli városban – az ára 15 baht – 0.3 euró (vannak ennél olcsóbb helyi-, valamint drágább turista hajók is). A rendes metró is rendben van, nagyon tiszta, amit szerintem elmondhatunk a városról is amblokk.
Egyik délután egy piacot vettünk célba, viszont amikor jöttünk volna ki a metróból, hatalmas viharba keveredtünk. Talán most először volt szerencsénk tapasztalni egy jó kiadós monszuni esőt, ami közel két órára a metróállomásra rekesztett bennünket. Én szeretem az esőt, a viharokat még inkább, nekem élvezetes két óra volt. Utána végre eljutottunk a piacra, ahol kipróbáltam a grillezett tintahalat. Nem volt rossz, de a kinézete jobb, mint az íze.
Egy pár szót ejtenék még az itteni mosási lehetőségekről. Sétánk során találtunk egy olyan helyet, ahol, ha letöltjük a mobilos alkalmazásukat ingyen mosást kapunk. Ez már így első olvasásra sem tűnt rossznak. Kiderült, hogy úgy működnek a gépek, hogy az alkalmazásban kiválasztod, hogy melyik gépet akarod használni, majd rákattintasz, és azzal nyitod ki a mosógép ajtaját. Amikor minden készen áll a mosásra, egyszerűen beszkenneled a QR-kódot, majd a gép csinálja a dolgát. A telefonod eközben számol vissza, és amikor kész van a mosásod kapsz egy értesítést, hogy mehetsz utána. Vagány egy koncepció, bár elsőre nem olyan egyszerű.
Bangkoki kalandunk végéhez érkeztünk, jó volt, jó volt, de már mennénk tovább. Nem lopta be magát a szívünkbe, úgy mondanám csak, hogy egy “nagy bolond város”, bár valószínű, ha több időt töltöttünk volna itt el, jobban megszerettük volna. Soron következnek Thaiföld legnagyobb jellegzetességei: a tengerpartjai, egy nagyobbacska szigetre látogatunk el. Most megyek, viszlát legközelebb!
Most megyek 