Gigantikus és csodálatos, még érdekesebb történelemmel, íme, az Angkor Wat.
Nemrég érkezünk ebbe a városba, nem igazán tett mély benyomást, első esték egyikén ugyanis megpróbáltak elég gusztustalanul átverni, ami sajnos megadta az alaphangot az itt tartózkodásunknak. De nem szabad, hogy ez megpecsételje Siem Reapet, és egyben Kambodzsát.
Kezdjük egyből egy pozitív dologgal: kaja. Ilyen szempontból nagyon bevált nekünk ez a város, hisz az étkezés olcsó és fenséges. Utcai kajákat lehet kapni 1 dollártól felfele, de étterembe betérve sem kell otthagynunk a fogunkat, na meg a 0.5 dolláros csapolt sörről nem is beszélve.
Sikerült egy olyan éttermet kapnunk, ahol, ha 3 dollárnál többre fogyasztunk, ingyen hallmasszázst kapunk. Láttunk már ilyet sok helyen, kipróbálni viszont nem próbáltuk. Mikor, ha nem most alapon, majdnem egy órát jajveszélkeltünk. Furcsa érzés, eleinte gondoltuk, hogy csak úszkálnak a lábunk körül, de mihelyt beleraktuk, ragadtak is egyből rá a halak, és szívták a lábunkat. Nem fáj, inkább csiklandozó érzés.
Siem Reapról még egy bekezdésben írnék. Annak ellenére, hogy valószínűleg ebbe a városba folyik be a legtöbb pénz, az utak katasztrofálisak. Eddig sehol Kambodzsában nem tapasztaltunk ekkora lyukakat, illetve máshol nem volt ennyire poros-homokos az út széle. A város már-már egy tengerparti város érzését kelti, a rengeteg turistával és árusokkal. Jó, mindenhol vannak árusok Ázsiának ezen a felén, viszont közel sem ennyi. Bár ezzel nincs gond, lehet velük alkudni, és biztos magas áron adják el nekünk azt a bármit amit veszünk, ha nekünk megéri azért az árért, az mindenkinek jó üzlet.
És akkor most jöjjön a fő attrakció, jöjjön az, amiért milliók jönnek ide minden évben.
Szokatlanul sokat törtük a fejünket, hogy saját magunk által, robogóval, vagy egy tuk-tuk sofőrrel járjuk-e körbe Angkor nevesebb templomait. A választás végül a tuk-tukra esett, amely költségesebb, de jobb megoldásnak bizonyult. 18 dollár volt egy “kicsi kör” a templomok között.
Korán kezdődött a napunk, hisz hajnali 4:30-kor már indultunk is a hotelünktől a Délkelet-Ázsia leglátogatottabb helye, Angkor felé, amely 1992-től az UNESCO Világörökség részét képezi. A sofőrünk eléggé száguldott, még mindig nem igazán tiszta, hogy miért, mert a jegyiroda 5-kor nyílt, viszont mi már ott voltunk jóval előtte.
A jegy drága. 2017 elején duplázták meg, eddig 20 dollár volt egy napra, most már 37 dollár (143 lej), 3 napra 62-, egy hétre 72 amerikai dollár. Ezzel a jeggyel Angkor valamennyi templomába be lehet menni. Jegyvásárlás után még korom sötétben mentünk az Angkor Wat templomba (magyarul leírva: Angkorvat, de én jobban szeretem megtartani az eredetit).
Természetesen abban a reményben jöttünk ilyen korán és fizettünk extra 3 dollárt a sofőrnek, hogy lássuk a napfelkeltét. Ez nem jött be, a felhők miatt nem tapasztalhattuk meg a messzi földről híres Angkor Wat-i napfelkeltét. De így sem panaszkodunk!
A képek előtt egy pár információ a templomról: II. Suryavarman uralkodása alatt (1113-1150) építtette Visnu hindu Isten tiszteletére, akivel azonosította magát. Harmincöt év alatt közel 55000 munkás dolgozott azon, hogy még az uralkodó halála előtt elkészülhessen a templom, az az épület, amellyel a mennyországot szándékozták lehozni a földre. Az Angkor Wat egy mocsaras síkságon helyezkedik el, az akkori mérnököknek köszönhetően az egész épület tulajdonképpen lebeg a vízen. A közhiedelem szerint azért maradhatott fent eddig ez az épület, mert az Istenek így próbálják meghálálni az embereknek és Suryavarman-nak ezt a csodát. Az uralkodó hinduizmusba vetett hite által építtetett Angkor Wat minden külső és belső építménye a hindu vallás szimbólumaira utal, viszont az 14. századtól napjainkig buddhista szentélyként működik. Ettől eltekintve fontos szerepet tölt be mind a buddhisták, mind a hinduk körében.
Angkor Wat-on kívül Angkor templomait évszázadokig nem használták, első komolyabb feljegyzés 1860-as évekből származik, ami után fokozatosan zajlott a hatalmas város feltárása, és következhetett az azt körülvevő, benövő őserdő kiirtása, valamint a templomok restaurálása. 1990-től már turisták ezrei, mára már milliói érkeznek Kambodzsába többek között ezért a templomegyüttesért.
Az Angkor Wat megtekintése után reggeliztünk a hotelünk által felpakolt ételből, majd következhetett a következő állomás: Banteay Kdei. Mi a legtöbb látogatóval ellentétben az óra járásával ellentétes irányba jártuk be a kört, aminek köszönhetően az első pár helyen mások által nem zavartatva járhattuk be a templomokat.
Következő volt a “fás templom”, a Ta Prohm (VII. Jayavarman uralkodó építtette édesanyja emlékére 1186-ban). Ezt a templomot is 1860 környékén találták meg az őserdő közepén. Sok gigantikus 30-40 méteres, 8-10 méter kerületű fa hálózza be az falakat, és nőtt egybe velük. Itt elkapott az eső, amely nem egészen 2 órán át esett.
A negyedik templom a Ta Keo volt, amelynek építése Jayavarman uralkodása alatt kezdődött, de halála után abbamaradt, ezért a tornyok, valamint a díszítések hiányoznak róla. Mindössze 15 percet ha töltöttünk itt az időjárásnak köszönhetően.
Esőben mentünk tovább, de szerencsére mikor megérkeztünk a Bayon templomhoz, az idő megkegyelmezett, így ezt a helyet bár szemerkélő esőben, de mondhatni megfelelő körülmények között nézhettük meg. Az épületet 216 arcfaragás díszíti, amely maga az uralkodó és építtető, Jayavarman mosolygós arcát reprezentálják.
Összesen öt templomot volt szerencsénk megnézni a több százból, viszont a nap végére így is telítődtünk a templomokkal. Az időjárás ellenére nagyon jó nap volt, bár eléggé elfáradtunk. Jó döntés volt, hogy tuk-tukkal mentünk, de ha megint vissza kellene menjünk, a jó időjárásban reménykedve inkább robogóval mennénk a saját fejünk után.
Siem Reaptól és Kambodzsától is búcsúzunk. Remek időt töltöttünk ebben az országban, voltak dolgok természetesen, amik nem tetszettek, és amikkel nem voltunk kibékülve. Ennek ellenére azt hiszem, jó élményekkel távozunk. Phnom Penhből, Battambangból és Siem Reapból kaphattunk egy kicsi falatot, amit még meg kell rágnunk.
Most megyek, viszlát legközelebb!
Most megyek 