Ne repülj még úgy, idő! Alig hagytuk el Hanoit, már elhagytuk Huet is, és most pedig már valahol Hoi Anon kívül járunk. Tartalmas hetet tudhatunk magunk mögött.
A Hanoi káoszából hétfőn keveredtünk ki. Mint, amiről az előző cikkben már említést tettem, busszal járjuk be Vetnamot, 40 euró körül vettünk egy olyan buszjegyet, ami felhatalmaz öt, a megadott városok közötti utazásra, aminek a dátumait mi szabadon választhatjuk ki, legalább két nappal a tovább utazásunk előtt.
A csomagjainkat egy ilyen jármű vitte az irodától a buszig. Nem mondom, hogy féltettem a csomagjainkat, de igen.
A buszról röviden annyit, hogy nagyszerű. Kényelemből jeles, van rajta légkondi, nagyon jó wifi, takaró, valamint ingyen törlőkendőt és vizet kaptunk. A szék-ágy szögei állíthatóak, amely által minden adott, hogy az ember egy éjszakai utat végigaludjon, mégpedig kényelmesen. Sikerült nekünk is a Hanoiból Hueba tartó 13 órás utat letudni. Alig szálltunk le a buszról, kis túlzással alig vártuk, hogy újra utazzunk vele.
Este indultunk Hanoiból, Hueba pedig reggel korán érkeztünk. Hatalmas szerencsénk volt azzal, hogy sikerült olyan hotelt foglalnunk, amely engedte a korai bejelentkezést, mikor reggel odamentünk rögtön el is foglalhattuk a szobát. Buszon tudtunk aludni igaz, de azért a szoba elfoglalása utáni pár óra pihenés igazán ránk fért. Délután kileselkedtünk végre a városba.
Hue egy remek kicsi városka, környéken található Vietnam kulturális és spirituális csodáinak jó része. A második világháború előtt pompázott a város, azután elvesztette fővárosi rangját, viszont az elmúlt időben újra feléledt, és egyre többen jönnek megtekinteni Közép-Vietnam egyik leghangulatosabb városát.
Délután nagyon meleg volt. A nagyon, az nem is írja le mennyire, 35C körül lehetett, tűző nap, tiszta kék ég, délután két óra. Nem bírtuk igazán sokáig a sétát, éhesek is voltunk, így a huei látogatásunkat egy helyi specialitás kipróbálásával kezdtük egy jó hideg sör mellett.
Sör. Vietnam és a sör. Hanoiban megittuk a világ legolcsóbb sörét, viszont itt megittuk az annál olcsóbbat is. A fővárosban 5000 dong (0,18 euró) volt, itt pedig ugyanakkora pohárral kaptunk 4000-ért (0,15 euró, 0.67 lej). Jó, ez nem csapolt, hanem valami palackozott, de az íze rendben volt. Be is nyakaltunk elég sokat ezekben a napokban, de hát egyszer van az ember Vietnamban, nem?
Az étteremben sikerült kicsit lehűlni, majd folytattuk céltalan bolyongásunkat. Nemsokára értünk oda a folyóhoz, amely hihetetlenül szennyezettnek tűnt, és a Parfüm neve alapján az illatától sem dobtuk hanyatt magunkat. Átsétáltunk a fölötte lévő hídon, és egy nagy bevásárlóközpontban találtuk magunkat, ahol eddig soha nem tapasztalt olcsó gyümölcsökből vásároltunk be, majd ültünk le a mellette lévő parkba elfogyasztani azt. A Császárvárost terveztük kicsit szemügyre venni aznap délután, sikerült is bejutnunk az előtérbe.
Kicsi nézelődés után már indultunk is vissza. Az úton ismételten volt szerencsénk beszélgetni pár angolul tanuló diákkal, akik mikor Indonéziáról beszéltem, megkértek, hogy hasonlítsam össze a két országot. Őszinte voltam, az emberek szerintem Indonéziában sokkal nyitottabbak voltak, valamint a forgalom bár elég kaotikus volt, itt még rosszabb. Jót mosolyogtunk rajta, majd elbúcsúztunk.
Mindössze két napunk volt Huera, ami elsőre kevésnek tűnt. A hotelhez érve este a recepción a szokásos blabla után ajánlottak nekünk egy városnéző túrát. Ha nem csupán egy további napunk lett volna, simán visszautasítom, de így elgondolkodtatott. Másnapra amúgy is terveztünk robogót bérelni, ami ilyen forgalomban nem lett volna egy okos húzás, így viszont befizettünk 15 eurót fejenként egy egy napos túrára, ahol minden jelentős nevezetességet volt lehetőségünk szemügyre venni.
Másnap reggel jött is a busz értünk, elmentünk Minh Mang síremlékéhez, ő volt a második császár a Nguyen dinasztiában, több mint 20 évig volt trónon. Majd utána látogatást tettünk Khai Dinh síremlékéhez, aki Vietnam utolsó előtti császára volt.
Ebéd előtt még látogatást tettünk egy helyi kungfu terembe, ahol egy látványos bemutató show-t tekintettünk meg. A fiatalokból álló csapat nagy tapsot érdemel, nekünk laikusoknak szemkápráztató kis előadást tartottak, a végére pedig maradt a fő produkció. Egyik a filmben, videókon sokszor látott kézzel való cseréptörés, amelynél már-már sajgott a kezem. Az utolsó az, úgy ahogy van durva volt, egy hegyesnek mondható fém tőr szerűséget tartott a nyakának, majd azt addig feszítette, amíg a fanyele meg nem görbült. Ha ez nem lenne elég, még a hátára raktak egy téglát, amit egy nagy vasdöngölővel darabokra ütöttek. A hátán.
Az ebéd előtt még sort kerítettünk arra, hogy megnézzük, hogyan is készül az a vietnami kalap, valamint az illatos füstölő. Érdekes volt, de már éhesek voltunk. A túra árában benne volt egy svédasztalos ebéd, amely fantasztikus volt. Rengeteg kaja, helyi illetve nyugati specialitások tucatjai.
Ebéd után megnéztük belülről is azt a Császárvárost, amelyet egy 6.5 méter magas várfal, valamint mocsár vesz körül. Ezt a várost porig bombázták az amerikaiak, a 160 épületből mindössze 10 maradt talpon. Az újraépítés jelenleg is tart, és a tervek szerint 2030-ra teljesen befejezik, amikor is a látogatók a teljes rekonstrukciónak hála újra a régi fényében láthatják a várost.
A nap végére maradt a Thien Mu Pagoda, onnan pedig egy hajóúttal véget is ért a túra, amely minden elismerést megérdemel. Egy nap alatt sikerült minden nevezetességet megnézni. Bár, ha újra jönnénk, valószínűleg több napot szánnánk rá, és megszerveznénk saját magunk, viszont így sem volt rossz.
Másnap búcsút intettünk Huenak, és három óra buszozás után megérkeztünk Hoi Anba. Itt nagyon olcsón sikerült kapnunk egy kisebb stúdió lakást, ami bár nem volt a legtisztább, nagyon tágas volt, terasszal és konyhával, valamint ingyen biciklivel járt.
Hoi An meglepett minket, mintha egy új országban lennénk, a város stílusa, felépítése teljesen új volt nekünk. Egy tengerparti városka, amelyet egy Bon nevű folyó szel át. Eddig ez nem új, ugyanez volt a helyzet Hueval is. Itt az épületek, teljesen más jegyeket hordoznak, a keskeny utcák, a rengeteg árus, üzletek, hangulatosabbnál hangulatosabb kávézók, éttermek… mm.
Nagyon laza napokat töltöttünk itt el, nem volt konkrét tervünk, hogy mit fogunk csinálni, mit fogunk megnézni, a négy nap alatt csak mentünk az árral. Második nap elbicikliztünk a tengerpartra, ahol megtapasztaltuk életünk legmelegebb tengerét. Meleg, nem langyos, ez rendesen meleg volt. Tiszta is volt egészen addig, ameddig a távolban el nem ment egy hajó, amelynek a mocskát majd kisodorták a hullámok.
A folyón lévő kis csónakokkal, a rengeteg vietnami kalapos asszonnyal nagyon hangulatos, főleg este. Az utcák ki vannak világítva papírlámpásokkal, tele van minden velük. Romantikus város, mi sem bizonyítja jobban, hogy rengeteg esküvői fotózást láttunk. A folyón be lehet fizetni hajókázásra, ahogy tettük mi is egyik este. 100,000 dongért cserébe kaptunk egy 20 perces romantikus hajó túrát. Kaptunk ingyen két gyertyás lámpást, amit majd kívánva valamit útjára engedtünk a folyóban. Romantikus mi? Nagyon jó élmény volt.
Szeretünk sok mindent látni, sokszor túlságosan is, ami azt eredményezi, hogy túlzsúfoljuk a napjainkat. Ezek a kisebb városok pedig nagyszerű lehetőségek arra, hogy kicsit lelassuljunk, élvezzük az utazást, élvezzük a helyi ételeket. Hanoiban mindenhol bagettet lehetett kapni, itt sincs ez másként, viszont itt már finomabb. Nagyon olcsón, mindössze 15.000-20.000 dongért (0.5-0.7 euróért) cserében nagyon szaftos kaját raknak eléd. De azért a banános palacsinta sem rossz.
Hanoiban sajnálom is, de nem volt lehetőségem kipróbálni a tojásos kávét, viszont itt bepótoltam. Az ízéről annyit, hogy olyan, mint egy rendes kávé, de megvan kicsit az a cukorban kikavart tojássárga íze, ami a tetején foglal helyet.
Nagyszerű napok voltak ezek, kicsit sikerült belassítanunk fejben, viszont indulunk is már tovább. A következő állomás Nha Trang, Hoi Antól 12 óra buszozás vár ránk. Jelenleg itt fekszem a buszon, Kinga mellettem, már fél 10 van, közel 4 órája vagyunk úton. A jó wifinek hála sikerült megnéznem a Milan meccset, bár ne tettem volna…
Most megyek, hátradöntöm a székem, bedugom a fülhallgatót, élvezem az utat.
Elalszom, majd azt álmodom, hogy barangolok valahol…Ázsiában.
Viszlát legközelebb, Nha Trangból!
Most megyek 