49. nap – Felfaltuk Penangot

Langkawi után Penang következett, egy maláj sziget, amely inkább kínai. De még ott sem tudott Kinga nemet mondani a pizzámra.

Langkawiból Penangba több lehetőség is van eljutni, az első, legegyszerűbb, de legdrágább az a komp. Direkt komp jár a két sziget között, 70 ringitért. Mi nem ezt választottuk. Igaz, jóval több időbe telt, de mi komppal átmentünk Kuala Perlisbe, ahol buszra váltottunk. Közel 6 óra volt összesen az út, de a direkt komp árának felébe sem került. Egyébként itt található Ázsia leghosszabb hídja, amely összeköti Penangot a szárazfölddel.

Augusztus 31-re esik Malajzia nemzeti ünnepe. Mi ebből sajnos nem éreztünk semmit, elég későn érkeztünk, és aznap már nem igazán terveztünk bemenni a sűrűjébe. De majd másnap. Kicsit kómásan keltünk fel, hosszú volt az előző nap. Az első utunk hova máshova is vezethetett volna, mint George Townba, Penang központi városába.

Eredetileg busszal szerettünk volna bemenni, vártunk is a megállóban vagy egy órát. Nem jött, majd hívtunk egy Ubert. Természetesen, ahogy megrendeltük az Ubert, a busz egyből felbukkant. Hát persze. Kösz busz.

George Town első látásra nem nyújt sokat, sok járdával nem kecsegtet, legtöbbször az úton kell menni, vagy ha netán van járda, akkor is, mert az autók elfoglalják. Térjünk a lényegre George Townnal, illetve Penanggal kapcsolatban: kaja. Na abból rengeteg van. Sehol Malajziába nincs ekkora választék étkezőhelyekből, mint itt. A Lonely Planet 2014-ben a világ első számú gasztronómiai úticéljának választotta. Egy kis buszozás, autózás után az ember egyből rájön, hogy itt rengeteg a kaja. Minden egyes tömbháznegyedre jut egy “étel udvar” (food court), tele standokkal. Az árak alacsonyak, mindössze 5-6 ringitért (kb. 5-6 lej, 1.5 euró) cserébe szinte bármilyen kaját kapsz.

Ha ez nem lenne elég, még étel fesztivál is volt! Persze, hogy mentünk. Az indiai negyedben volt, egy nappal a nemzeti nap után. Kaja, tűzijáték, kaja, játékok, kaja.

George Town utcái tele vannak falfestményekkel, amelyek a hely legnagyobb látványosságai. Nagy népszerűség övezi őket, sokszor sorba kell állni, ha fényképet szeretnél készíteni. Egy fél napos program végigjárni az összeset. Íme, néhány:

A szombati napot “kivettük szabadnapnak” és egész nap csak a tenger(óceán)parton voltunk. Persze, miután vártunk másfél órát a minden órában közlekedő buszra, és buszoztunk egy órás távot két órán keresztül. A tömegközlekedéssel nem lennének bajok, ha a buszok gyakrabban járnának, vagy ha nem is gyakrabban, de legalább pontos, feltüntetett időben. Így valóban nehéz számítani rájuk, hol jönnek, hol nem. De nem panaszkodok, így is jobb, mintha rosszabb lenne. A tengerpart rendben volt, de Penang ilyen szempontból jóval elmarad Langkawitól. A strandolás után pedig egy-egy ital mellett néztük végig a naplementét egy igen érdekes kávézóból. A kávézó menüjén található történet szerint a tulajdonos újszülött lányát matracostul vitte el a 2004-es tsunami, ami majd egy idő múlva sértetlenül sodorta vissza az ajtaja elé az újszülöttet, akit most is “csoda lányként” neveznek.

Vasárnapra terveztük a Penang Hillt, illetve az Upside Down (fejjel lefele) házat. Reggel a heggyel kezdtük a napot, az időzítés remek volt több szempontból is. Korán mentünk, mert hétvégén napközben több órás sor szokott lenni, nekünk összesen 10 perc ha volt. Nagyon jól tettük, hogy vasárnap mentünk, mert másnap reggel tiszta felhős volt minden, aligha lehetett volna látni valamit fentről a felhőkön kívül. Taxi mindössze 6 ringit volt (6 lej) egy 25 perces útért, a belépő viszont 30 ringit fejenként, ami tartalmazta a felvonó (vonat) árát oda-vissza. A látvány már arról is nagyszerű volt.

Szerencsére nagyon kevesen voltak még ekkor, így fent semmitől és senkitől sem zavartatva tudtunk nézelődni. Itt van lehetőség túrázni, hisz magassága ellenére is nagyon szépen kiépített úthálózat van, sőt mi több, aki úgy gondolja gyalog is feljöhet erre a hegyre, 5.1 kilométeres táv, 833 méterrel a tengerszint fölött. A hegy tetejéről belátni majdnem mindent, több kilátópont is van.

Ki gondolta volna, hogy fent is megkóstolok valamit. Itt egy díjnyertes Char Koay Teow. Nem tudom milyen díjat nyert, de tényleg finom volt. 8 ringitért meg pláne.

Kaja után nézelődtünk még egy kicsit, majd elindultunk lefele. Fél 1 körül lehetett, lent már hatalmas volt a sor. Szegények. Na de mehetünk is tovább, itt az ideje felforgatni a világot.

Következő állomásunk az Upside Down ház volt, amelyről egy szórólapból értesültünk. A képek meggyőztek, amúgy is nagy divat mostanában, hogy mindenhol van egy ilyen fejjel lefele ház, ahol pedig nincs, ott most építik, mi meg még nem voltunk ilyenben, így hát miért ne. A belépő nem nevezhető olcsónak (27 ringit), de mondhatni megéri. Kivártuk a 40 perces sort, majd mi következtünk. Minden szobában csináltak képeket rólunk, azt már teljesen ingyen. Összességében egy jó élmény volt.

A délután már különösebb cél nélkül sétálgattunk George Town környékén, iszonyatosan meleg volt, így nem is hagyhattuk ki ezeket a jéggombócokat. Áruk 3 ringit. Használati utasítás: fogod a pálcikákkal, megszívod, megfordítod a másik felére és ismét megszívod. Tulajdonképpen a jéggel együtt szívod a ráöntött szörpöt, érdekes és egyedi.

Remek öt napon vagyunk túl, Penang sikeresen belopta magát a szívünkbe és a gyomrunkba egyaránt. Most visszarepülünk Kuala Lumpurba, majd onnan egy jóóó nagyot repülünk, és az eddigiektől különböző, a világ egyik legnagyszerűbb városát látogatjuk meg.

Ezekkel a képekkel búcsúzunk Penangtól és Malajziától.