Szombat délután Szingapúrtól búcsút vettünk, majd 7 óra buszozás után meg is érkeztünk Kuala Lumpurba, Malajzia fővárosába. Mindössze egy napunk volt a belvárosra, majd elindultunk kicsit kelet fele, ahol önkéntesek leszünk 10 napig.
Szingapúrból nagyon kényelmesen és olcsón el lehet jutni Kuala Lumpurba, naponta tucatnyi járat indul, tucatnyi különböző cégtől, így ennek a megszervezése nem volt egy bonyolult feladat. A határnál is egyszerűen ment minden, Szingapúr elhagyásához, csupán be kell szkennelni az útlevelet, majd mehetünk is tovább. Malajziába sem sokkal bonyolultabb bejönni, mi, magyar állampolgárok 3 hónapig ingyen, vízummentesen tartózkodhatunk az országban.
Kuala Lumpurba elég későn érkeztünk meg, a szállásunkat majdnem éjfélkor foglaltuk el. Csak két éjszakára jöttünk, így amikor kerestük a szállást azt volt a cél, hogy lehetőleg a központban legyen, minél jobb áron. A kínai negyedben kaptunk egy szobát, amely bár nem volt jó, megfelelőnek bizonyult arra a két éjszakára. A tetőterasztól remek kilátás nyílt a városra.
Másnap volt egy egész napunk, de nem igazán jártuk be a várost, a sétatávolságokra lévő nevezetességeket megnéztük, kicsit fáradtak voltunk várost nézni. Ezért inkább csak élveztük Malajzia olcsóságát Szingapúr után. Az árak itt már teljesen elfogadhatóak, főleg a kínai negyedben kifejezetten alacsonyak. 1 óra sétára voltak a Petronas-ikertornyok, amelyek Kuala Lumpur legnagyobb nevezetességei, 451 méter magasak.
A workaway.com által már több, mint egy hónapja találtam ezt az önkénteskedési lehetőséget, ahol pár óra munkáért cserébe ingyen szállást kapunk. Tetszett az ötlet, dolgozni szeretek, ingyen szállás nagyon jól hangzik, teljesen kézenfekvő a számunkra. Ez egy 9-10 bambuszból készült házból álló kisebb “szálloda szerű falu”. A lényeg, hogy ezeket a házakat kiadják vendégeknek, viszont nekünk önkénteseknek az a feladatunk, hogy rendben tartsuk a helyet, ebbe beletartozik a kert, a házak és a kicsi tavak karbantartása. Nem egy kemény munka, pár óráért cserébe ingyen szállásért meg pláne, hogy megéri.
Kuala Lumpurtól mindössze fél óra taxira vagyunk, közvetlenül a dzsungel mellett. Megérkeztük elfoglaltuk a szállásunkat, ezt a házikót.
Nemsokára találkoztunk a többi önkéntessel, összesen hatan vagyunk. Két szíriai, egy maláj, egy etióp és mi ketten Kingával. Furcsálltuk kicsit, hogy itt nincs rád szabott munka. Csinálj amit gondolod, hogy kell csinálj. Ez egyfelől jó, másfelől pedig nem, mert sokszor tényleg nincs amit csinálni. Na, de biztos vagyok benne a végére megbarátkozunk ezzel is. A tulajdonos is egy laza fickó, aki mindössze annyit mondott nekünk csináljunk, amit gondolunk, ha pedig nem csinálunk semmit, akkor jó kikapcsolódást kíván és reméli, hogy élvezzük a Bamboo village nyugodtságát.
Első nap az ismerkedéssel telt. Az este folyamán elmentünk a Jungle menhez, akit az etióp önkéntes “fedezett” fel nemrég. Úgy találkozott vele, hogy miközben a reggeli kocogásának a közepén járt, észrevett egy szőnyeget leterítve az erdő közepére. Amikor közelebb ment akkor látta, hogy az a szőnyeg hatalmas területen terül el. A közepén van egy sátorszerű, fából készült építmény, ahol egy félig meztelen öregember cigizik. Érdekes egy találkozás mindenesetre. Ennek az embernek bár van egy külön háza valahol nem messze, inkább tölti ott az időt a dzsungelben. A Jungle men nyugodt és kedves, sőt még angolul is beszél kicsit. Sodort egy cigit, majd úgy mesélte el, hogy Kuala Lumpurból egészen Szingapúrig biciklizett egy vak emberekből álló társasággal, úgy, hogy ő ült elől és vezetett, a többiek a háta mögött pedig csak tekertek, vagy amikor hurrikán volt, hogy szedte össze a félbe vágott embereket, azoknak a testrészeit.
A munkáról még egy annyit, hogy tényleg nagyon egyszerű. Jelenleg nincsenek vendégek, csak önkéntesek, így munka sincs szinte semmi. A hétvége fele jönnek vendégek, akkor majd lesz lehetőségünk ténylegesen dolgozni, addig is teszünk-veszünk és élvezzük a természetet, körülöttünk lévő gazdag növény- és állatvilágot. Nem mellesleg rengeteg időnk van társalogni a többi önkéntessel, amely nagyszerűen hat az angol nyelvtudásunkra. A Szíriából származó testvérekről még egy annyit hadd jegyezzek meg, hogy nem terroristák, nem menekültek és elmondásuk szerint alig várják, hogy visszamenjenek Szíriába. A jelenlegi helyzet miatt még egy darabig szeretnének távol maradni, de látják a fényt az alagút végén. Nagyszerű emberek!
Most megyek, viszlát egy hét múlva!
Most megyek 