Indonéziát fájó szívvel hagytuk el kedd délelőtt, de ha menni kell, hát menni kell. Jelenleg Szingapúrban vagyunk, amely Indonézia után egy más világ a furcsa szabályaival, tisztaságával, rendezettségével.
Kedd reggel felkeltünk-taxiztunk-ettünk, majd nem sokára repültünk egy jót, és már tapasztalhattuk is a Szingapúri emberek komorságát. Itt ha te nem vigyázol, neked mennek, rájuk nézel, visszabámulnak, mintha nem tudom mit csináltál volna. Az biztos, hogy nem kapjuk meg azt a figyelmet, amit kaptunk Indonéziában. De a város az tényleg szép, tiszta, rendezett.
Még Balin, Nusa Penidán találkoztunk egy argentin párral, akik adtak nekünk két szingapúri tömegközlekedési, úgymond NETS Flash kártyát. Nagyon is hálásak voltunk, mert nem kellett most kifizetnünk azt az extra 7 szingapúri dollárt (1 SGD – 0,62 euro) a kártyára, plusz még volt is rajtuk 5-5 dollár. Így a reptéren egyből mehettünk is a buszunkhoz, becsipogtattuk a kártyát, egy óra út után meg is érkeztünk a szállásunkra, amelyet szintén az Airbnb-n foglaltunk. Szingapúrról tudni kell, hogy elég drága hely. Főleg a szállások nagyon drágák a többi délkelet-ázsiai országhoz hasonlítva. Mi elég jó árban megkaptuk azt a szobát, mindössze 15 euró körül éjjelente.
Szingapúr északi felében, Sembawangban vagyunk kb. 45 perc vonatra a központtól. Első nap nem mentünk be, inkább a környéken néztünk szét, ahol kaptunk is egy jó helyet enni. Ezt egy kisebb bevásárló központ felső szintjén található rengeteg “food stall” egyike közül választottuk. A étel árak szerintem teljesen rendben vannak, drágább mint Indonézia persze, de Londonnál jóval olcsóbb.
Szerda reggel elterveztük, hogy bérletet veszünk három napra. A jegyiroda zárva volt. Odamentem az információshoz, aki azt mondta, hogy a következő állomáson van ilyen iroda, az nyitva van, menjünk oda. Nem vonattal mentünk, hogy kicsit spóroljunk vele, elmentünk gyalog a több, mint két kilométerre lévő másik állomásra, ahol szintén zárva volt. Mint utólag kiderült ünnepnapokon ez a kettő nincs nyitva. Bár végül jó, hogy nem vettünk bérletet mert így még olcsóbban kijöttünk.
Bent a központban annak, akinek nincs ellenére a kisebb séta, sétatávolságokra vannak a látványosságok, így egy oda-vissza úttal egy napot le lehet tudni.
Első utunk természetesen a Marina Bayhez vezetett, amely elég sok látványosságot tartogat az utazók számára. Első, és számomra a legérdekesebb az a Marina Bay Sands Hotel, amelynek a tetején van egy 250 méteres szabadtéri medence. Oda sajnos nem tudunk csak úgy felmenni, fürödni pedig többnyire csak azok tudnak, akiknek van ott szoba bérelve (ára éjjelente 350 euró körül mozog).
Közvetlenül mellette van a Gardens by the Bay, amely egy hatalmas 101 hektáron elterülő park, rengeteg külön kicsi kerttel és látványossággal. Ez a nagyon tiszta, rendezett, karbantartott park Szingapúr egyik nagy büszkesége. A közepében 18 mesterséges “szuperfa” emelkedik, amelyek a kert látképét szolgáltatják. Kettő közülük egy úgynevezett Skywalk nevű híddal van összekötve, amely fizetés ellenében látogatható. Aki az ilyen nagy kertek híve, minden bizonnyal el tud tölteni itt egy teljes napot.
Meg is éheztünk a nagy sétálásban, ezért a kínai városrész felé vettük az irányt. Ez a hely nagyon olcsó, és jó kaját kínál az odalátogatók számára. Nem mellesleg a környék is elég egyedi, a jakartai China town után ez maga volt Kína (mintha tudnánk, hogy milyen is Kína…).
Jóllaktunk, majd visszaérve a Marina Bayhez egy nagy tömegben találtuk magunkat, amely Szingapúr születésnapja alkalmából gyűlt össze. Rengetegen voltak, egy biztonsági ellenőrzés után mi is bementünk, ahol megvártuk a tűzijátékot. Kellett várnunk másfél órát még, de érdekes volt addig is nézni azt, ahogy a helyiek mennyire becsben tartják és ünneplik ezt a napot. Vadászgépek repkedtek felettünk, akkora zajt csapva, mintha egy háború kellős közepére kerültünk volna. 52 éve annak, hogy Szingapúr függetlenné vált Malajziától. Így ünnepeltük:
A hatalmas tömeg a kiváló tömegközlekedésnek hála nagyon hamar eloszlott. Az ünnep után a hely nagyon tiszta maradt, szinte alig lehetett látni szemetet, ez annak is betudható, hogy szemetelésért nagy büntetés jár. Pár szabály, amelynek a be nem tartása komoly büntetést vonhat maga után:
- éneklés – Szingapúri szabályok értelmében tilos az utcán énekelni, aki viszont mégis megmutatná hangját a nagyközönségnek, három hónap börtön és/vagy pénzbüntetés ellenében megteheti.
- tilos másnak a wifijét használni – aki ingyen szeretne más wifijéről Facebookon lájkolni, annak járhat a 3 év (!) börtön és/vagy 10.000 dollár pénzbüntetés.
- galambot etetni – 500 dollár a büntetés.
- homoszexualitás – az azonos neműek közötti kapcsolat szigorúan tilos Szingapúrban.
- le kell húzni a WC-t – sok helyen a WC-k fel vannak szerelve olyan detektorokkal, amelyek érzékelik, ha nem húzod le, majd bezárja az ajtót egészen addig, ameddig jönnek a rendőrök (150 dollár büntetés).
- szemetelni – a szemetelés közel 300 dollárjába kerülhet az elkövetőnek, valamint ha valakit elkaptak már háromszor, akkor heti egyszer közmunkát kell végeznie egy olyan pólóban, amelyen az áll: Szemetelő vagyok.
- rágót árulni – rágózni szabad, de tilos árulni. 2 év szabadságvesztés és/vagy 100.000 dollár a büntetés.
- köpködni – 1000 dollár a büntetés, ha az emberre rá jön a köphetnék.
- enni, inni a tömegközlekedésen – nem szabad se inni, se enni, se metrón, se buszon. Annyira nem, hogy még vizet sem, ha beteg vagy, akkor sem. Ha gyógyszert kell bevenned, oda kell menj egy megállóbeli ügyeleteshez, engedélyt kérj, és ott veheted be.
És még rengeteg más. Szingapúr a büntetések városa. Büntetés ide, büntetés oda, itt követik el a legkevesebb bűncselekmény és ez a legkevésbé korrupt ország a világon.
Harmadik napra tartogattuk az indiai negyedet, a Taji utcát és a Merlion szobrot. Az indiai negyed, őszintén szólva, nem volt nagy szám, csalódtam is benne, mert a kajáldák felújítás miatt be voltak zárva. A Taji utca nem messze helyezkedik el a Little Indiától, egy kb 600-700 méteres szűk utcácska tele nagyon egyedi kávézókkal, éttermekkel. A Merlion szobor egy oroszlán fejű és egy haltestű élőlényt ábrázol. A városállamban összesen 5 ilyen Merlion szobor van elhelyezve.
A nap végére még egy kis Marina Bay Sands Hotel, mert abból sosem elég.
A tegnap elmentünk a híres botanikus kertbe, amelyhez bevallom, sok reményt nem fűztem, de a nagysága, tisztasága és sokszínűsége mindenképp egy élményt tartogatott számunkra. Az időjárás elég rossz volt, a végén több, mint egy órán keresztül kellett várnunk, hogy elálljon az eső.
Terveztük, hogy az este folyamán felmegyünk a két “szuperfa” közötti hídra, de akkora volt a sor, hogy inkább úgy döntöttünk megnézzük a zenés – fényes showt lentről. Ez a show minden nap 19:45, valamint 20:45-kor van, és rengeteg ember tekinti meg.
Ez után siettünk is haza, hisz már kellett pakoljunk. A négy nap alatt, ha megismerni nem is, bejárni valamennyire sikerült Szingapúrt, amely egy nem túl nagy, de annál színesebb városállam. Számunkra mindenképp jó emlék marad.
Na de most megyek, el kell érnünk a Malajziába tartó buszunkat. Viszlát Szingapúr!
Viszlát legközelebb!
Most megyek 