8. nap – Bali: viszlát Canggu, hello Ubud!

Máris több mint egy hete annak, hogy elindultunk Ázsiába. Még egy darabig mindenképp Balin vagy környékén leszünk, de már nyilvánvaló, hogy bármikor is megyünk el innen, nagyon fog hiányozni.

Cangguban az utolsó napunk rendkívül jól telt. Béreltünk ismételten egy robogót, amely segítségével felfedeztük a 20 percre lévő Tanah Lot sziklatemplom környékét. Az oda vezető út önmagában is egy élmény volt, Kingának mindenképp, aki gyönyörködhetett az út melletti rizstáblákban. Én mindkettőnk érdekében inkább nem bámészkodtam.

A 17. századi Tanah Lot a világörökség része, egy sziklán, a parttól 50 méterre áll. Mi apálykor mentünk, így (amikor nem jött akkora hullám és mosta el az átjárót hozzá) át tudtunk sétálni könnyedén a templomhoz, viszont dagálykor gyalogosan megközelíthetetlen és úgy fest, mintha a tengeren úszna. Bali partjainál láncot alkotva hat ilyen templom áll, ezek közül a balinéz őslakosság számára ez az egyik legszentebb, az utazók körében pedig leglátogatottabb templom. Nem volt lehetőségünk bemenni, hisz abban az időben egy szertartás miatt zárva volt.

tanah lot.jpg

tanahlot2.jpg

A templomtól nem messze találtunk egy kávézót, ahol készítettek Luwak kávét. Erről már sokat olvastam ezelőtt, mindenképp ki szerettem volna próbálni, és ha már ott volt lehetőségem, miért ne. Természetesen ez nem volt 100%-os Luwak kávé, hisz annak csészéje belekerülhet 40 euróba is.

img_20170722_131552.jpg

Először is tisztázzuk le, hogy mi az a Luwak kávé. Önmagában a Luwak kávé a macska ürülékéből kiválogatott szemekből készül. Bármennyire is gusztustalannak hangzik, nem az, tiszta és egészséges. A macska megeszi, végigvándorol az állat emésztőrendszerén, amely által kap egy különleges ízt. A kávébab majd ürülékként távozik, amelyet kiválogatnak, megmosnak, megpörkölnek és már árulják is – már több száz éve.

luwak.jpg

Nincs kizárva, hogy ő “készítette” az én kávémat. Járt a simogatás.

img_5220.jpg

A kicsi kiruccanásunk után pihentünk, majd mentünk le a tengerpartra, ahol ez a látvány fogadott:

naplemente

Másnap reggel már pakolhattunk is, hisz 11 környékén ki kellett jelentkeznünk a szállásunkról. Kuta után ez a három nap Cangguban egy felüdülés volt. De már mehettünk is tovább, irány Ubud!

Érdemes itt megjegyezni, hogy Balin nincs igazi tömegközlekedés. Van egy úgynevezett “Kura Bus” cég, akinek van egy tömegközlekedésszerű hálózata, de nagyon kezdetleges, rövid távot fed le. A szigeten közlekedni taxival, vagy robogóval érdemes. Nekünk a táskánk súlya és mérete miatt a robogózás sajnos kilőve, így maradt a taxi. Elég sok taxi társaság van itt: Uber, GoJek, Grab, Ngurah Rai, BlueBird stb. Az első három rengeteg helyről ki van tiltva, hiszen nem hivatalos taxik. Sok történetet lehet olvasni, ha ezek közül egy autó bemegy egy tiltott helyre, a taxi maffiának hála a kocsit sokszor megrongálják, a sofőrt – jobb esetben –  pedig megfenyegetik. A legnagyobb hálózata a BlueBirdnek van, amely sajnos jóval drágább, mint Uberes társai, de legalább többnyire biztos, megbízható szolgáltatást nyújt. Van külön telefonos applikációja, amely hasonlít az Uberére, viszont nem mondható annyira praktikusnak. Hívtunk is egy BlueBird taxit, nemsokára meg is érkezett. Bár az applikáción keresztül ő fogadott el minket, nem igazán volt tudomása arról, hogy hova is megyünk. Mondtuk, hogy Ubudba, majd körülbelül 1 óra taxi út, pár útbaigazítás után ide is értünk.

kinga.jpg

Az Airbnb-n keresztül foglaltuk az itteni szállást, amely egy nagyon jó döntésnek bizonyult. Egy udvar körül van 4 ház, és ebben lakik 3 generáció balinéz család. Tulajdonképpen velük lakunk egy helyen, van egy saját szobánk, saját fürdőszobánk, illetve egy nagyszerű -szintén saját- teraszunk. Ez egy úgymond családi vállalkozás, a férfi intézi a szobák kiadását, a robogókat, a nő a különböző túrákat hirdeti, árulja, valamint ő készíti a reggelit, amely egy tradicionális fogásból, valamint egy tál gyümölcsből áll. Kint az udvaron, a fiú szobája mellett van egy hűtő, amely tele van italokkal. Ez a hűtő, a gyerek kicsi biznisze, tőle kell kérni, és neki kell adni a pénzt, ha szeretnénk valamit kivenni belőle. Tegnap este kivettem egy sört, odaadtam az apának az árát, aki (bár már késő volt) bevitte a fiú szobájába a pénzt, majd becsukva az ajtót halkan, mosolyogva mondta, hogy következőkor a fiúval beszéljek, mert ez az ő biznisze. 🙂 Ez valami hihetetlen számomra, és egyszerűen szívet melengető. Itt az emberek valami nagyszerűek, az úton mindenki mosolyog, a szegénység ellenére is boldogok, a gyerekek sokszor órákat tudnak eljátszani egy sörösládával, vagy épp két kuka fedéllel.

Miután elfoglaltuk a szobánkat, kipakoltunk, elmentünk a közelben lévő Monkey Forestbe (majom erdő), amely szintén nagy nevezetesség az ide látogatók körében. 25 perc séta után meg is érkeztünk, ahol a következő tábla fogadott:

caution

Telefont, pénztárcákat beraktuk a táskába, hisz ezek a kis sunyi állatok képesek bármit kikapni az emberek kezéből. Kifizettük a belépőt, ami 4 euróba került, majd bementünk egy hatalmas, majmok által lakott erdőbe. Nem kellett sokat sétáljunk, máris belebotlottunk pár majomba, akik épp a turistáktól kunyerálták el a banánokat, vagy bármiféle ételt, amely náluk volt. Szó szerint tele van ez az erdő majmokkal, akikkel azért nem árt óvatosan bánni. Ezek az állatok önmagában nem agresszívek, csak akkor, ha veszélyeztetve érzik magukat. Bár elég hamar, sokszor semmiségen is fel tudják húzni magukat.

received_1537971562934815.jpeg

Ha megharagszik rád, a többi is jön. Hamar eliszkoltunk, mielőtt többen jöttek volna, szerencsére nem sokáig követtek. Már csak azért is nem árt óvatosan bánni ezekkel az állatokkal, mert ha megkarmol, vagy megharap, mindenképp kórházba kell menni. Ennek az az oka, hogy itt sok állat, többnyire a kutyák, macskák és majmok terjeszthetnek veszettséget, amely halálos kimenetelű lehet. Mi kaptunk megelőzés érdekében 3 védőoltást, viszont ha megharap, elkarmol (annyira, hogy vérezzen), abban az esetben két további injekcióra van szükségünk. Aki pedig nem kapott utazás előtt, annak egy egész 5 injekcióból álló kúrát kell kapnia, és több hétbe is beletelhet, amíg sikerül befejezni a kezelést. Harapás, karmolás esetén bő, szappanos vízzel kell mosni 15-20 percig a sebet, reménykedve abban, hogy a vírus nem jut be a véráramlatba, majd az idegrendszerbe. Harapás, karmolás után 24 órán belül feltétlenül kórházba kell menni. Na de térjünk vissza ezekre a majmokra, azért nem olyan veszélyesek ők, tudnak kedvesek is lenni.

majom1.jpg

A tegnapi nap folyamán tettünk 15 kilométeres sétát a szállásunktól egyik ubudi látványossághoz, a Capuhan Ridgehez. Ez egy-oda vissza 4 kilométeres út, Ubud központjától nem messze helyezkedik el. Bár dombos, egyáltalán nem megerőltető egy – másfél órás séta, gyönyörű kilátással, nagyszerű kávézókkal a végén. Sikerült összeismerkednünk két jakartai utazóval is, akik szerettek volna képet velünk. Kinga már sok indonéz szót tud (rám nem igazán ragadnak), most ki is próbálhatta élesben azokat.

IMG_20170724_102101.jpg

IMG_20170724_113523.jpg

IMG_20170724_124020 (1).jpg

FullSizeRender.jpg

Ezekkel a képekkel búcsúzok is, most megyek, viszlát legközelebb! 🙂

Selamat tinggal!

2 című bejegyzés “8. nap – Bali: viszlát Canggu, hello Ubud!” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s