5. nap: forgalom, tengerpart és azok a kaják! Mmm.

A jetlag lassan már a múlté, itt az idő igazán belemerülni Baliba. Napról napra jobban megismerjük és egyben megszeretjük ezt a szigetet, a kultúrát, az embereket, valamint a szokásokat. Bár még mindig nem vagyunk megbarátkozva elég sok dologgal, ami itt természetes, és amivel bárki is jön ide számolnia kell.

Az első és legfontosabb dolog, mint már mondtam, ez nem Európa. Nem szabad ráfesteni Európára ezt a kultúrát, sem az embereket, mert teljesen más minden. Egyértelműnek hangzik, de kell egy kis idő, amíg az ember megtanulja külön választani a kettőt, még nekünk sem sikerült teljesen. Tele van itt minden érdekességgel, újjal és különlegessel. Európában bárhova is megy az ember, ennyi új nem vár rá, mint ennyire távol tőle. Itt önmaga az emberek viselkedése, mozgása, beszéde, alkudozása, sokszor kedvessége, sokszor pedig a hanyagsága okoz meglepetést. Ez egy olyan hely, ahol muszáj alkudni, persze ha érzed, hogy az az ár, nem az az ár. Az égvilágon semmi túlzás nélkül ha neked mondanak egy árat, ajánld a 1/3-át, még ha kicsi huzavona után is, de biztosan a tiéd. Biztosan fogsz olyanokkal is találkozni, akik egyszerre kínálnak neked masszázst, fuvart, csodagombát, hasist és robogót is. Itt mindenki, mindennel foglalkozik.

20170718_205204.jpg

Tegnapelőtt este Kutában a főutcán sétáltunk, ami mindenképp egy élmény, de nem olyan, mint amire számítottunk. Nem hiába mondják azt, hogy ha meg akarod ismerni az igazi Balit, akkor Kutát nagy ívben kerüld el. Ez egy teljes mértékben turisztikai csomópont, ahol rengeteg turista összevegyül, bulizik, mutatja, hogy ki ő. Ez a városrész viszont olyan szórakozási lehetőségeket ad, hogy a fejlettebb nyugati országok is sokszor példát vehetnének róla. Végigsétálni éjjel Kuta központjában, teljesen olyan, mintha Miamiba, az Ocean Drive-on sétálnál. Vannak, akik Balira bulizni jönnek, hisz itt töredéke áron ugyanolyan szolgáltatást kapva lehet kirúgni a hámból, viszont vannak, akiket inkább az itteni élet, kultúra, emberek és szokások érdekelnek, azok általában nem is sokat maradnak Kután, inkább mennek északabbra, ahogy tettük mi is.

Mikor kijelentkeztünk a hotelből kértünk egy taxi árajánlatot a szállás recepcióján, hisz itt mindenki foglalkozik személyszállítással. Több mint négyszer nagyobb árat mondtak, mint amennyire mi számítottunk, így hagytuk azt az opciót. Persze miközben jöttünk el, utánunk kiáltva csökkentették azt az árat, de úgy is sok volt. Kimentünk egy főbb utcára, majd megrendeltünk egy taxit. Közben rengeteg taxis félrehúzott mellettünk, hátha őt választjuk, de mivel mondtuk, hogy már foglaltunk, és várjuk a miénket, mentek is tovább. Telefont a kezünkben tartva sok ember azt hitte, hogy Ubert várunk, mondták is, kezükkel illusztrálva, hogy “Here no uber, uber bum bum”, ezzel meg is értettük, hogy ha ide Uberes jön, az könnyen lehet, hogy nem hagyja el egyben a helyet, hisz erről a zónáról ki van tiltva. Bár az is lehet, hogy mi kaptuk volna a “bum-bumot” ha Ubert hívunk. De nem hinném, az előbbi valószínűbb.

25 percig vártunk nagy hátizsákkal a járdán, nézve a BlueBird taxik rendszámtábláját, összeegyeztetve azzal, amit a telefonos applikáció mutatott.  Az a majdnem fél óra alatt, nemhogy nem kaptuk meg a miénket, de még hasonlót se igazán láttunk. Majd rájöttünk, hogy a telefon nem a rendszámtábla számot mutatja, hanem az ajtóra felfestett számot. Kösz BlueBird, szólhattál volna, hogy ez nem Uber. Ubernél bezzeg… áá mindegy.  Mivel már valószínűleg a mi, szegény odarendelt taxinkat szemrebbenés nélkül hajtottuk el valamikor a fél óra alatt a rendszámtáblát csekkolva, rendeltünk egy másikat. Nem sokra rá meg is érkezett, ott volt az ajtaján a szám, amit az applikáció mutatott. Király, akkor menjünk. A taxis bekapcsolta a kilométerórát, majd indulhattunk is. Út közben kicsit eltévedtünk, de a Google Maps segítségével végül csak megérkeztünk Cangguba, a következő szállásunkra. Természetesen mondanom sem kell, hogy kaataasztróófáálisan nagy dugókon keresztül.

Lepakoltuk a dolgainkat, majd kimentünk szétnézni, hol is vagyunk. Nincs itt járda, de kocsi, robogó annál több. Majdnem lehetetlen napközben itt az úton sétálni anélkül, hogy – egy kicsi túlzással – az életedet kockáztatnád. Mi kockáztattunk, de csak pár méter erejéig, ahol rábukkantunk egy jó kis… -hát, étteremnek nem nevezhető, de kávézónak, pubnak sem..hát legyen…-egy “hely”-re ahol tudtunk enni.

20170720_151004.jpg

Itt egy szekrényben lévő tányérokban vannak különböző ételek, amelyeket rizs mellé szolgálnak fel, mindenből egy kicsit. Nem igazán tudtuk megértetni magunkat, ő mosollyal az arcán indonézül kérdezett, mi mosollyal az arcunkon semmit se értve angolul válaszoltunk, de valahogy meg lett a közös nevező. Ez:

20170720_151324

Ezen a helyen sokszor megfordultunk az elmúlt két napban, minden alkalommal finom volt, még ha nem is tűnik túl higiénikusnak. Van, hogy az utcán árulnak ilyen kicsi, összehajtogatott, papírba már összerakott “Nasi Campurt”, kétszer ettem olyat is, csípős, de nagyon is finom volt. Az ára egy ilyennek 10000 rúpia, ami 0.6 euró.

A délután folyamán végül béreltünk egy robogót, amely tervben volt már az előző napokban is, de nem igazán jutottunk el odáig, és fáradtak is voltunk ehhez a nagy forgalomhoz. Most viszont béreltünk egyet a szállásunktól. Egy napra 50000 indonéz rúpia, ami úgy kb. 3,5 euró. Itt a forgalom 80%-a robogósból áll. Itt a családi autó, az a robogó, láttunk már öttagú családot is egy robogón. A helyiek nem igazán hordanak bukósisakot, sokan mezítláb, vagy legfeljebb egy flipflop papucsban szelik az utakat.  Én azért ennyire bátor nem voltam, és nem is igazán szeretném, ha egy, amúgy is turistákra vadászó rendőrrel kellene alkudoznom.

IMG_5107

A tengerpart egy olyan 10 perc robogó útra volt tőlünk, el is indultunk. A bal oldali közlekedéshez nem igazán vagyok szokva. Első pár száz méterig remegett a lábam, kezem, mindenem. Bal felől, jobb felől, mindenfelől kerültek el a robogók, pedig mentem eléggé, aztán mondom, menjünk az árral, felvettem a sebességüket, úgy már nem volt annyira vészes. Nap végére már bele is jöttem. Ami még mindenképp megér egy pár szót, az a tankolás. Így a legegyszerűbb tankolni:

IMG_20170722_144905img_20170722_144859.jpg

Igen, de azért itt sem Absolut vodkával megy a robogó. Ilyen standot lehet kapni kb. minden 100 méteren, a helyiek ilyen, többnyire vodkás üvegekbe árulják az üzemanyagot, amelyet előzőleg a benzinkútnál megtöltöttek, ezzel keresve egy kis extra pénzt. Egy ilyen üveg 8000-10000 rúpiába kerül, ami 0,6 euró. Ott van mellette a tölcsér, aminek a segítségével egy pillanat alatt megtankolnak, majd roboghatsz is tovább. Nagyszerűek!

A  canggui tengerpart sokkal szebb, mint ami Kután volt. Nincs annyi turista, meghittebb, csendesebb, tisztább, főleg ebbe a naplementébe már-már mesebeli volt.

20170720_174330.jpg

A nagy hullámoknak köszönhetően rengetegen szörföznek, és ugyanitt rengetegen tanulnak szörfözni. A tengerpartok tiszták, rendben vannak tartva, a víz hőmérséklete kellemes. Sokszor lehet hallani, hogy Bali tengerpartjai nem a legszebbek, hát nekünk ez eddig a legszebbek közé tartozik :).

Itt Cangguba még egy napot maradunk, majd vasárnap átmegyünk Ubudba, Balinak a szívébe, kulturális központjába!

Most megyek, viszlát legközelebb!

Selamat tinggal!

Képtalálat a következőre: „bali map”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s