Nem jönnek a szavak. Akarok írni, tudom mit akarok, de nem tudom azt, hogy hogy. Csak az érzést érzem, hogy közeledik az idő. Már itt is van, de még mindig nincs.
Az az idő, amire régóta várok. Bár tulajdonképpen nem vártam rá, csak ábrándoztam róla. Gondolkodtam, milyen lenne, beleéltem magam, tulajdonképpen a fejemben teljes képernyőn láttam azt, ami jön. Nagyon jó érzés leírni azt, hogy jön, hogy jönni fog!
Talán sosem voltam ezelőtt ennyire bátor, és egyben meggondolatlan, amikor eldöntöttem, eldöntöttük azt, hogy itt hagyunk majdnem mindent.
Felmondunk a munkahelyünkön. Felmondjuk a szerződéseinket. Feladjuk azt az életvitelt, amely egy biztos alapot és biztonságot jelentett számunkra.
Hogy miért dobjuk el mind azt, ami eddig volt, egy bizonytalan “hogyan továbbért”? Mert ez a bizonytalan “hogyan tovább” lehet később talán életünk legbiztosabb hogyan-ja.
Utazás számomra mindig többet jelentett, mint csupán elmenni valahova. Utazás mindig a tényleges indulás előtt pár héttel, sokszor hónappal kezdődött. Számomra az utazás az inspiráció pillanatától, egészen a hazajövetelig, az ágyra való leülésig, a sóhajig, a “dejóvolt”-ig tart.
Minden egyes utazós emlékemre kincsként tekintek, és nagyon szorosan őrzöm őket. Alkalomról alkalomra egyszer többet és többet akarok belőlük, függővé tettek. Mindig is mondogattam, “egyszer itt hagyok mindent, és megyek utazni. Csak utazni… de úgy… igazán!”
De majd rájöttem, ha nem most, akkor mikor?
Kifogást bármikor lehet keresni, hogy mért Nem. Viszont az élet az nem “bármikor” van, nem holnap, nem akkor amikor lesz pénzem, nem akkor amikor lesz időm, amikor a főnök elenged, amikor a szüleim beleegyeznek, nem aztán majd… . Az élet most van. Most kell azt tennem, amit szeretek. Ha van “most”-om, mindenem megvan.
De, most tényleg..
Itt az ideje, hogy itt hagyjak mindent, és menjek utazni! Úgy igazán!
Kézen fogom Kingát, a barátnőmet, és megyünk. Minden, amit magunkkal viszünk az egy hátizsák lesz. Egy backpack. Vele vágunk neki alig több, mint egy hét múlva Ázsiának.
Igen, a lényegre tértem. Ezen a blogon fogok beszámolni az élményeinkről, fájdalmainkról, bármiről, ami érni fog minket az elkövetkezendő huzamos idejű utazásunk során. Ha követnél minket, feliratkoznál, jobb oldalon kattints a követés gombra és minden új bejegyzéskor értesítést fogsz kapni email-ben!
Terveink vannak, de nem konkrétak. Repülőjegyünk egyirányú. Elménk nyitott.
Itt az idő a bőröndöt hátizsákra cserélni. Itt az idő, hogy turistákból utazókká váljunk.
De most megyek.
Viszlát legközelebb!
Most megyek 